Kenzo Takada sajnálatos módon múlt hónapban hunyt el a koronavírus szövődményei miatt 81 éves korában. De ki volt ő pontosan? Röviden: egy legenda. Kicsit hosszabban: az első japán tervező, aki sikeresen megvetette lábát a divat fővárosában, az egyik legnagyobb ikon a 20. század fashion univerzumából, egyben az előkelő Kenzo márka alapítója, aki nem mellesleg még a Francia Köztársaság Becsületrendjét is birtokolta. Az alábbiakban róla emlékezünk.

Takada 1939-ben született Himeji városában, és már gyerekként komoly affinitása volt a divat iránt. Érdeklődése a későbbi éveiben csak tovább nőtt, így végül senkit sem lepett meg, hogy Kenzo 1958-ban (ekkor vettek fel először férfi hallgatókat) a nagy múltú, tokiói Bunka Divatiskolában (Bunka Fashion College) próbált szerencsét. Abban az intézményben, ahol olyan nagy nevek végeztek utána, mint Yohji Yamamoto (Y-3), Junya Watanabe (CDG), vagy Jun Takahashi (Undercover), ami már önmagában is beszédes.

Iskolai évei alatt legfőképp női ruhákkal foglalkozott, volt, hogy havonta 40 különböző szettet is tervezett. 1961-ben kitüntették a Szóen-díjjal is, karrierje pedig szépen lassan ívelt felfelé. Habár nem volt rossz Japánban, Kenzót a szíve mégis máshová húzta: Nyugat-Európába vágyott, azon belül is a divat fővárosát akarta meghódítani.

Kenzo Párizsban

Kenzo már a Bunkában töltött tanulóévei alatt is csillogó szemekkel figyelte Párizst, a város pezsgése mellett az Yves Saint Laurent inspirálta különösen. Útja végül ide is vezette 25 éves korában: Takada a francia nyelv ismerete nélkül, egy kínzóan hosszú út megtétele után érkezett a divat metropoliszába, amit először “nyomasztónak és barátságtalannak” talált, véleménye csak a Notre Dame megpillantása után változott meg.

A kezdeti időszak nem volt könnyű, a feltörekvő tervező 25 frankért árult divatrajzokat kisebb-nagyobb divatházak számára. Az áttörést az 1970-es év hozta meg, amikor a dizájner plusz támogatáshoz jutva meg tudta nyitni első saját üzletét (ez volt a dzsungelként berendezett (!) Jungle Jap) és relatíve kevés pénzből képes volt létrehozni első komplett kollekcióját. Ekkor, és így született meg a KENZO, aminek hamar híre is ment, köszönhetően a márka unalmasnak és visszafogottnak semmiképp nem nevezhető bemutatóinak.

Színek, érzések és cirkusz

Takada egy játékos és bevállalós valaki volt, aki mert a megszokottól eltérően gondolkodni és formabontó húzásokkal, egyfajta stuntokkal emelte amúgy is excentrikus bemutatóinak amúgy is különleges hangulatát. Ha egy KENZO showról volt szó, a közönség biztosra vehette, hogy valami új és váratlan fog jönni: a tervező modellei séta helyett táncot lejtettek a kifutón, és olyan is megesett, hogy a dizájner elefántháton jelent meg egy cirkusz-tematikájú bemutató során – a legendás pillanatot 1992-ből Jean-Marie Périer, a méltán híres francia fotós-géniusz szerencsére meg is tudta örökíteni.

Fontos tudni, hogy Takada a kezdetektől fogva nőknek tervezett ruhákat (ez is volt az első időszakban az egyik fő ismertetője), egészen 1983-ig, amikor is végre férfi darabokat is beemelt portfóliójába. Mindegy, hogy a gyengébbik nemnek tervezett dresszekről, vagy maszkulinabb hatású darabokról volt szó, a vezérelv mindig ugyanaz maradt: kombinálni a tradicionális japán motívumokat a modern európai szabásokkal.

1987-ben aztán jött gyerekkollekció is, 1988-ban pedig megjelent az első KENZO parfümválaszték, ezzel a cég elkezdett nyitni a szépségápolási termékek felé is, amik ezután meghatározó, és elengedhetetlen elemei lettek a KENZO-nak.

A Takada-éra vége

Az unásig koptatott klisével élve: semmi sem tart örökké, éppígy Takada és a KENZO kapcsolata sem volt sírig tartó, a dizájner noha 2000-ig a márka tervezője maradt, félig-meddig fel kellett adnia brandjét, miután a Louis Vuittont és a Christian Diort is tulajdonoló LVMH divat-konglomerátum beszippantotta, egészen pontosan felvásárolta azt 80 millió amerikai dollárért (cirka 24 milliárd forint).

Ez 1993-ban történt, azóta több tulajváltás is lezajlott, 2011-ben például az Opening Ceremony márka tulajdonosai, a Takada példáját követni kívánó Carol Lim és Humberto Leon vették kezükbe az irányítást. A legújabb dizájner-cserére tavaly került sor, ekkor Felipe Oliveira Baptista lett a kiválasztott, az ő teljesítményét majd pár év távlatából lesz érdemes górcső alá venni.

A kitüntetett alkotó

Szerencsére nem a fent említett Szóen-díj volt a Mr. Takada egyetlen elismerése – a tervező kiváló munkájáért Franciaországban megkapta a Francia Köztársaság Becsületrendjét, és a Művészetek és Irodalom Érdemrendje nevezetű kitüntetés birtokosa is lett. Habár hivatalosan Franciaországban pozicionálta magát, soha nem feledkezett meg gyökereiről sem, 2004-ben például a japán olimpiai csapatnak tervezett szetteket.

Kenzo Takada október 4-én, 81 éves korában hunyt el a COVID-19 szövődményei miatt. Mozgalmas élete alatt ikonná, mi több, valódi pionírrá vált a divat világában, ezzel együtt ő volt az, aki előre kitaposta-és megnyitotta az utat Európába olyan japán alkotóknak, mint Rei Kawabuko vagy Yohji Yamamoto, akik Kenzo után – és vele szinte együtt – a fashion univerzumának szentélyévé tudták emelni a felkelő nap országát.

Az alkotó egy saját gondolatával búcsúztatnánk őt:

Engem pont az a világ inspirál, ami azt mondja rólam, hogy én befolyásolom őt. Az én ihletőm a világ, amiben élek.

Kenzo Takada

Szerkesztette, átdolgozta, írta és fordította: Kersner Máté