Amanda Dias: Brazíliában megemelkedett az LGBTQ+ iránti gyűlölet

Amanda Brazíliából, Sao Paolóból származik. Három évvel ezelőtt érkezett Prágába, mivel biztonságosabb helyet keresett magának. Az interjúban elmeséli, milyen volt „másnak” lenni a brazil társadalomban és mit kellett leküzdenie ahhoz, hogy végre boldog legyen Prágában.

Amanda, bemutatnád magad egy kicsit? Mivel foglalkozol? Honnan jöttél?

23 éves vagyok, Brazíliából, Sao Paolóból származom, és 3 évvel ezelőtt költöztem Prágába, mivel biztonságosabb helyet kerestem.

Mit értesz az alatt, hogy biztonságosabb helyet keresel?

Több féle módon keresztül is kerestem a biztonságot – nőként már így is megbélyegeznek Brazíliában. Erősen katolikus a környezet, a nőknek ki kell szolgálniuk a férfiakat, gyakran otthon ragadva, mérgező légkörben. Bármikor elrabolhatnak, zaklathatnak.

Nagyon erőszakos és elborult családból származom, nem éppen a leggazdagabb háttérrel. Nyugodtabb életre vágytam, ezért először Szlovákiába, majd Prágába mentem, beleszerettem a városba, úgy döntöttem, maradok. Először a vendéglátóiparban dolgoztam, most a Johnson & Johnson-nál dolgozom. Emellett modell vagyok a „New Aliens” ügynökségnél, amely a nyitottságáról ismert: bármilyen bőrszínű, plus-size, mindenféle embert foglalkoztatnak. Ez az egyedülálló ügynökség a cseh piacot arra készteti, hogy megértse a különbségeket, egy fajta aktivizmust folytat.

Jelenleg nagyon boldog vagyok itt, és szeretnék itt maradni. Találtam egy társat (aki férfi), remek barátokat és egy olyan közösséget magam körül, amely elfogad engem. Pánszexuálisnak vallom magam (A pánszexuális olyan ember, aki nemtől függetlenül vonzódik más emberekhez).Üzleti tanulmányokat folytattam, de amikor beütött a COVID, teljes munkaidőben dolgozni kezdtem, hogy támogassam a brazíliai embereket (jótékonysági szervezetekkel dolgozom) és úgy döntöttem, abbahagyom a tanulmányaimat. A jövőben tervezést és építészetet szeretnék tanulni.

Milyen az LMBTQ+ emberek helyzete Brazíliában?

Sokat tettek a jogaikért, a gyűlölet-bűncselekmények illegálissá váltak, javult a helyzet. Viszont a jelenlegi elnök megnyitotta a kapukat mindenféle gyűlölet előtt – homofób és büszke is rá. Megnőtt az LMBTQ+ ellen elkövetett gyűlöletbűncselekmények száma (nemi erőszak, gyilkosságok). Az LMBTQ+ közösség háttérbe szorult és visszafejlődött.

Hogyan reagált a családod és a legközelebbi barátaid a coming-outodra?

Soha nem beszéltem sokat a szexualitásomról a családommal sem volt ez másképp (csak egy ember tudja a családban). Tényleg nem érzem szükségét, hogy ezt megmagyarázzam a családomnak, nincs értelme a coming-outnak. Most egy férfi partnerrel vagyok együtt, de korábban voltak barátnőim. Édesanyám tudott ezekről. Az iskolában kényszerítettek arra, hogy 13-14 éves koromban előbújjak (amikor megcsókoltam egy másik lányt az iskolában). Szörnyű élmény volt; zaklattak és kurvának bélyegeztek. Ez egy amerikai iskolában történt, ahol én voltam az egyetlen ösztöndíjas gyerek és csak egy barátom volt abban az iskolában.

Milyen reakciókkal szembesülsz a mindennapokban? Össze tudod hasonlítani az online és az offline világot ilyen szempontból?

Nos, a brazilok általában nagyon konzervatívak, gyakran ítélkezőek tudnak lenni. Az iskolában gyakran támadtak, gyűlöletbeszédnek voltam kitéve, „zavarodottnak” neveztek az emberek. Szóval határozottan voltak negatív tapasztalataim.

Be kell vallanom, hogy az elején kicsit össze voltam zavarodva, mivel először nem igazán voltak érzéseim férfiak iránt. De azt hiszem, ez azért volt, mert Brazíliában a többségük mérgező. Mindenesetre az emberek nem vettek komolyan – igazából egyik „kategóriába” sem illettem bele – nem voltam hetero vagy meleg, még az LMBTQ+ közösség sem fogadott be. „Magányos farkas” voltam.

Itt Prágában nem sok gyűlöletet tapasztaltam. Van egy nagyszerű közösség, amely elfogad engem. Néha idős emberek diszkriminálnak engem, mert külföldi vagyok. A saját magam érdekében nem vagyok túl aktív az interneten, így nem nagyon kell megküzdenem a gyűlölettel.

Látsz-e változásokat a társadalmunkban az LMBTQ+ emberek megértésében és elfogadásában?

Igen, határozottan úgy gondolom, hogy Prága jó úton halad.

Szeretnél valamilyen üzenetet megosztani?

Légy hálás és büszke arra, aki vagy. Engedd meg magadnak, hogy önmagad légy, így egy jobb életet élhetsz. A boldogságod legyen az elsődleges célod – harcolj azért, amit helyesnek tartasz. Kihívás lesz, de a küzdelem kifizetődik – olyan emberekkel veheted körül magad, akik elfogadnak olyannak, amilyen vagy. A családodat nem te választod, de kiválaszthatod a barátaidat, akiktől jól érzed magad. Nincs szükség arra, hogy a családod elfogadjon.