Így változtatta meg a világot Paul Van Doren

A hatvanas évek a szabadság, a fiatalos energia és a technológiai újítások és fejlődés érája volt, az államok nyugati partján talán meg erősebben is, mint bárhol máshol. 1966-ban egy, barátokból összeverődött csapat – melyet a Van Doren-testvérpár, azaz Paul és Jim vezetett – úgy döntött, saját cipőboltot nyit Anaheimben. Jól jött, hogy Paulnak, Jimnek, és Gordon Lee-nek is lehetősége adódott előzetes tapasztalatot szerezni a Randy’s-nél, Boston városában, még azelőtt, hogy a napsütötte Kaliforniába utaztak volna szerencsét próbálni. Mindez úgy történt, hogy a ’60-as évek közepén a munkáltatójuk Gardon Grove-ba küldte őket egy rosszul teljesítő, munkahelyeket biztosító gyárba, remélve, hogy meg tudják menteni az egyik éppen futó projektjüket. A szigorúan munkaügyinek induló út végül életre szóló élményt nyújtott, egy év múlva pedig a csapat meg is nyitotta első üzletét a szomszédos városkában, Anaheimben.

ISTEN HOZOTT ANAHEIMBEN

Annyi bizonyos, hogy az indulás nem volt zökkenőmentes, és megszokott sem, mai értelemben véve pláne – a Van Doren-féle társulat a nyitónapon mindössze 12 pár cipőt tudott eladni. A menet mondjuk teljesen más volt: míg hozzánk csak betértek a Footshopba, kiválasztjátok a méreteteket számtalan lábbeliből válogatva, Van Dorenéknek maguknak, helyben kellett legyártaniuk a cipőket a vásárlóknak, akik késő délután térhettek vissza az elkészült darabokért.

Az első dizájnok tartósra és strapabíróra sikeredtek. Az ember szemét szinte egyből kiszúrta az átlagosnál vagy kétszer vastagabb középtalp és a felső rész, mely anno még az egyik legerősebb bőrből készült. A helyi deszkás-közösség hamar meglátta a potenciált a cipőkben, így a hatvanas évek végére egyre több és több Vans lábbeli tűnt fel Anaheimben, már a legügyesebb gördeszkás arcok lábain.

A Vans első üzletének helye, 704 E. Broadway, Anaheim

Mosolygós arcok, Hawaii ingek rengetege, szörf-és deszkaversenyek: Van Dorent teljesen lenyűgözte a nyugati parti pezsgés, és a helyiek életvitele. Bár a Vans márkát gondolkodás nélkül a deszkázással és a szörffel társítjuk, Paul nem volt éppen nagy sportrajongó, attól még, hogy elalélt attól, ami a napfényes városban fogadta. A márka nem is kifejezetten a deszkás-köröket célozta meg, helyette viszont a deszkás-körök fedezték fel maguknak a márkát, Van Doren pedig végső soron hálás volt, hogy egyes szubkultúrák tetszésüket fejezik ki, és kezdik felfedezni addigi darabjaikat.

A hagyaték, ami az első gyárból ránk maradt, máig felülmúlhatatlan, ezt próbálták átültetni a Vans Anaheim Factory series-kiadás cipőibe is: a pakk klasszikus sziluetteket tartalmaz OG, azaz eredeti dizájnokkal, bónuszban még jobb anyagokkal – a weboldalunkon sok ilyen modellt találhattok.

NAGY RIZIKÓ, NAGY JUTALOM

Klisének hat valakire csípőből azt mondani, hogy újító, ahogy az is vitatott, hogy kit nevezhetünk valóban vállalkozónak a mai világban, ahol hirtelen mindenki bizniszekbe kezd. A Vans esetében ez nem kérdés, ahogy a cég Paul halálhírét közlő közösségi médiás posztjaiban is hangsúlyozta, ez a két kifejezés maximálisan igaz a középsulit be nem fejező, mégis tanult és jó üzleti érzékkel rendelkező Van Dorenre. A tervező-üzletember legitim szerepét mi sem igazolja jobban, hogy társaival olyan darabokat tudtak világra hozni, melyek 50 év múltán is töretlen népszerűségnek tudnak örvendeni. Ezen túl az alapító már a ’70-es években tanúbizonyságot tett remek vállalkozói képességeiről, amikor a céget pénzügyi nehézségek kezdték sújtani. Az egyetlen járható út, illetve logikus opció néhány üzlet bezárása lett volna, így csökkenhettek volna a kiadások. Mindez jól jöhet a cégnek, azonban rosszul hangzik a brand életképessége szempontjából, és a nyilvánosság felé is negatívan hat. Így hát Paul a másik utat választotta: a vállalat utolsó tartalékaiból még több üzletet nyitott. A rizikós stratégia végül megtérült: még több ember ismerte meg a Vans nevet, a brand pedig az évtized végére a deszkások első számú kedvence lett.

Paul Van Doren az alapítástól kezdve, egészen 1988-ig vezető pozíciót töltött be a márkánál, ami végül öröklődött a családban, ugyanis két fia máig felel a brand koordinálásáért. Miután távozott a vezetőségből, Paul nem hagyta magára a Vans-t, sőt, helyette amolyan nagykövet lett, aki közel áll a márka imázsához, ezzel örökös inspirációt adva millió embernek világszerte. Szomorú extra a történet szempontjából, hogy Paul halála előtt mindössze egy héttel adta ki saját életrajzi könyvét, a Vans egyik legendás modelljéről elnevezett Authenticet, melyben visszaemlékezései olvashatóak a brand történetéről, felfutásáról és a divatiparról.

Sajnos a Footshop népes csapatából senki nem tudott a való életben találkozni, vagy személyesen beszélni Paul Van Dorennel. Mégis, Tomáš Velický, aki mára a Footshop brand-részlegének a vezetője, dolgozott a Vans marketingeseként, így lehetősége adódott több ízben is összefutni Steve Van Dorennel, Paul fiával. Mint Tomáš elárulta, Steven olyan, mint az apja – mindig derűs és kivétel nélkül kedves, függetlenül a másik pozíciójától. Talán tanulhatnánk is valamit ebből.

Tedd azt, ami helyesnek érzel. Állj be a dolog mögé, és szenteld annak minden percedet a napjaidból. Vigyázz másokra.

Paul Van Doren, 1930 – 2021

Paul és fia, Steve

A Vans alapítása óta csodás pályát futott be, és számtalan kitűzött célt teljesített, sőt, talán még többet is annál. Ez azonban még nem elég: a brand ügyel a folytonos fejlődésre, legújabb célkitűzésük a maximálisan fenntarthatóvá válás 2030-ra.