2020-ra a merchandise termékek hivatalosan is tömegcikké váltak. Travis Scott, The Weeknd és a további sztárok minden mellékprojektjéhez merch dukál, és még Joe Biden kampánycsapata is annyira gyorsan dolgozik, hogy politikai ellenfeleik ordas baklövéseit egyből ruhákra és egyéb kiegészítőkre nyomják. A mémek lényegiségét, avagy a sponatitást és eleve elrendeltetett rövidéletűséget a rezignáltan üldögélő, kötött kesztyűs Bernie Sanders stábja is remekül megölte azzal, hogy merch-öt csináltak a Bernie-mémből. Ehhez képest Magyarországon csak az utóbbi 1-2 évben kezdett igazán el-és beindulni a kreatívabb és igényesebb szinteken folyó merch gyártás, bátrabb, fantáziadúsabb mintákkal és új technikák bevonásával.

A folyamat a trap hazai felfutásának és undergroundból való kitörésének volt köszönhető: a magyarországi hiphop és elektronikus zenei szcéna tagjai megjelenéseikhez kapcsolódóan saját ruhákat is elkezdtek kiadni, egy-egy ilyen drop legyártása mögött pedig rendre egy ember állt: a Rebel Toy Soldiers streetwear márka alapítója, a 28 éves Fekete Dávid, alias DaveMadow, aki az elmúlt fél év során a magyar trap húzóneveit tömörítő On The Low kiadó és a belföldi zenei színtér merch-felelősévé vált.

Legyen szó a batikolt, felhős Ibbigang pólókról, a Footshopban debütált 1407 hímzéses, kapufás Figura felsőkről, a Krúbi merchről, az Elevated kollektíva darabjairól, megrendelésre készült, egyedi szőnyegekről vagy épp az AKC Misinek gyártott piros kabátos plüsskecskékről, sapkákról és egyéb darabokról, ezek mind-mind Dávid pincéjében születtek.

Hogy megtudjam ő maga miképp vélekedik a végtelenségig kommercionalizálódó streetwear jelen állásáról, miket és kiket tart legfőbb inspirációinak, és hogy lett belőle a zenészek egyik kedvenc pólógyártója, ellátogattam hozzá az ősz során és most februárban is.

Egy 17. kerületi családi házban vagyunk, az asztalon elvétve szövetek és varrógépek – mindez nem meglepő annak fényében, hogy a srác testvére és édesanyja is szabóként dolgozik. Itt él jelenleg Dávid, aki rögtön egy, az alagsorba vezető lépcsőhöz kísér. Lemegyünk, majd tárul a szezám: előttünk egy hatalmas, elsőre szinte rémisztő monstrumnak tűnő szitanyomó gép, amivel a trap szcéna titánjainak felsői készülnek. Ottjártamkor pont a Figurának-és Krúbinak gyártott merchandise darabok printjei voltak felfeszítve a masinára, míg a sarokban az Ibbi feliratot formázó kezekről készült lenyomat pihent. A falon Tyler, the Creator fotója és egy Street Market poszter, a padlón festékes vödrök és ecsetek.

Rögtön az elején kezdjük, a Footshopnak is modellkedő Dávidot a múltról és eddigi képzettségeiről faggatom. Mint mondja, egykor grafikusnak tanult, ezt tudta hasznosítani későbbi munkái során, amikor ő felelt termékfotókért, raktári munkákért és webshop koordinálásért is. Közben a pólógyártásba is belevágott: megvette magának a szükséges gépeket és felszerelést, ekkor még azzal a gondolattal, hogy csak saját projekteket gyárt majd kicsiben egyik jó barátjával, a divatban szintén otthonosan mozgó Alexszel.

Madow hangsúlyozza, hogy a pólónyomást autodidakta módon tanulta meg, néhány ismerős, barát és az internet segítségével. “Sokszor lógtam fent egy kollégámnál a műhelyében, kérdeztem tőle, hogy működik a szita és hogy világítják fel a dolgokat. Úgy voltam vele, hogy ez nem is nehéz. Ez a tapasztalat vitt rá arra, hogy belevágjak.”

Teltek az évek, folyt a kísérletezés, elegendő tőke híján viszont Dávid nem mert több komplett kollekciót legyártani. Szerencsére pont ebben a pangó időszakban kezdett kibontakozni a magyar underground trap, melynek előadóiban Madow potenciális jelölteket látott. “Kerestem egy olyan arcot, akinek a zenéjével szimpatizálok, és el is tudom képzelni a Rebel mögöttes tartalmához.” – ez lett Gyuris, aki az ELEVATED-tag Siaga mellett elsők közt kezdte hordani Dávid márkáját, a 2018-ban alapított Rebel Toy Soldiers-t. Gyurison keresztül Slowgod, az On The Low alapítója is felkereste a tervezőt, ami mindenképp fordulópontot jelentett, ugyanis ezután gőzerővel beindult a nagyobb volumenű merchandise-gyártás. 

A legelső lépcsőfok viszont mégis a limitált, ELEVATED-es House Arrest felső és a magyar  merchandise-hullámot elindító, kebabos-logós Baba Aziz merch volt, aminek megszületése Dávid szerint egy véletlen Madách téri találkozásnak köszönhető. “Azizt Bencéhez hasonlóan nem ismertem, csak mondták, hogy zenét csinál. Aztán véletlen beszélgetésbe elegyedtünk, és végül lett egy közös pólónk. Mindig is hittem abban, hogy fontos jó helyen és jó időben lenni.”

Konstruktív lázadás a játékkatonák világában

De vissza a Rebel Toy Soldiers-höz, melynek kalandos története nem ma kezdődött. “Az ötlet már 2009 vagy 2010 körül megszületett. A név egy félreértésből jött: Kanye Westnek, Lupe Fiasconak és Pharrell Williamsnek volt egy Child Rebel Soldier nevű formációja anno, aminek a nevére én Rebel Toy Soldiersként emlékeztem.”

A félreértés végül remek ideológiát szült. Dávid így foglalja össze a márka gondolatiságát:

Ez egy olyasfajta rebelség, ami nem kukagyújtogatásban, hanem konstruktív gondolkodásban nyilvánul meg. Azt fejezi ki, hogy merjünk másképp hozzáállni a dolgokhoz. A Toy Soldier-lét pedig a saját életünk: kis játékkatonák vagyunk, akiket egy felettünk álló hatalom könnyűszerrel mozgat. Az ebből való kitörést maga a rebelség jelenti.

A Rebel Toy Soldiers darabok (pulóverek, pólók, rövidnadrágok) azért különösen fontosak, mivel itthon eddig aligha sikerült valakinek ilyen autentikus módon átültetni a modern streetwear-esszenciát (annak minden erősségével és gyengeségével együtt) egy komplett márkába. A stílusos és sokszínű RTS ruhák dizájnjára pillantva rögtön olyan brandek juthatnak az eszünkbe, mint az A$AP Ant által vitt Marino Infantry, a HUF-fal is kollaboráló FTP, vagy esetleg a Superrradical, mely Lil Peep idejében volt a csúcson. 

Dávid maga sem tagadja a hasonlóság tényét: “Mindig belőlük próbáltam ihletet meríteni, lehet, hogy néha túlságosan is. Volt, hogy nem tudtam annyira elrugaszkodni a márkáktól.” Ezzel közel sincs egyedül, az “átdolgozás” ésvagy “másolás” régóta a streetwear alapeleme, mégis máig megosztja a közösséget. “Ahhoz is kell kreativitás, hogy meglásd egy logóban, hogy azzal mit lehet még kezdeni, vagy épp hogy tudom hozzáilleszteni a három betűmet. Olyan, mint a zenénél. Kanye West is folyamatosan régi zenéket mintáz. Nincs baj, ha valaki ezekhez hozzá mer nyúlni, amíg az minőségi. Hiába Björk-átalakítás a Sicko logója is, a saját ördögfigurák ellensúlyozzák ezt, és jó feelinget adnak a ruháknak. Szerintem ez király. De tavaly beszélgettem egy barátommal, aki állítja, hogy ez nem művészet. – mondja Madow, majd első stílusbeli inspirációit kezdi sorra venni. 

A listán egyaránt szerepel a Supreme, a Diamond, a Bape és a Stray Rats is, ám a tervező ezeket brandeket már többnyire a street öltözködés kommersz szekciójához sorolja, melyen belül az autentikusság olykor kiveszni látszik. Nem úgy, mint a Dávid által “nagybetűsen streetwearnek” nevezett Blind, Fucking Awesome, Stüssy, Freshjive vagy a nemrég Warner Bros lógó-átalakítással előrukkoló, alapvetésnek és stílusteremtőnek számító Fuckt márkáknál, melyek máig önazonosak tudnak lenni. 

Állítása szerint vannak olyan alapelemek és tradíciók, amik szép lassan eltűnnek a streetwearből, míg a gyerekcipőben járó hazai street divatban még meg sem jelentek. Ilyen “a deszkás gyökerekhez, régi dolgokhoz, filmekhez, zenékhez való visszanyúlás, vagy a valóban kreatív és egyedi logóátdolgozás.” A futószalagon gyártott, Simpson család x Vans, Super Mario x Champion-féle egykaptafa társulásokkal szintén nem szimpatizál Dávid: “Nagyon sok márka ugyanahhoz az ötlethez nyúl hozzá. Dragon Ball-kollabok, Coca-Cola-kollabok és így tovább.” 

A sokrétű, mégis polarizáltnak tűnő divat világán belül vannak brandek, melyek remek példái a streetwear és a high fashion elmúlt években bekövetkezett lelketlen összeolvadásának, ilyen például sok új, hasonló körökből kikerülő fiatal márka is, úgy mint a Siberia Hills, az Unwanted, vagy a Sicko. “A Sickót (Ian Connor, Kanye Westhez közeli, A$AP Rockyhoz is köthető dizájner és modell márkája – a szerk.) nem tudnám a streethez sorolni,  ők már belekeverték a dologba a Virgil-szisztémát. Annyiban high fashion, hogy minőségibb pólókra nyomnak.”

Ha pedig már Virgil Abloh, az ő személyénél szintén felvetődik a mintákkal és logókkal szabadon, mégis rizikósan játszadozó streetwear esetében is dilemmának számító lopás kérdése, illetve nagy port kavaró kijelentése mellett sem tudunk elmenni, miszerint “A streetwear halott.”

Ez baromság.” – reagál határozottan Dávid. “Sosem lesz halott. Lehetetlen elképzelni, hogy a streetwear-hatás kikerül a divatból. Mindig is ott volt, most pedig még dominánsabban jelen van, mint valaha.

Haringtől kezdve, Gucci Mane-en át Kanye Westig

Madow mindig is abból merített, amit igazán, szívből és szenvedélyes rajongással szeretett. A legerősebb ihlető a zene és a film világa volt, karöltve az afroamerikai kultúra minden leágazásával és a kortárs képzőművészettel együtt. A New York-i iskola és a street art különösen nagy hatást gyakoroltak rá: Andy Warhol és Keith Haring munkássága mindig is zsinórmértékként szolgált, olyannyira, hogy utóbbira számos beadandóját is alapozta, amikor még grafikusnak tanult. 

De éppígy befolyásolta az ízlését és a művészetről vallott eszméit KAWS és Takashi Murakami is, a felháborítóan alulértékelt Kergetjük az amerikai álmot című remekművel egyetemben. Az HBO hiánypótló sorozata, melyben az akkor még alig ismert Kid Cudi és Pharrell Williams is szerepel, két divat iránt érdeklődő srác történetét dolgozza fel, a kezdeti szárnypróbálgatásoktól kezdve az első saját márkás farmer elkészítéséig. A dramedy megmutatta a férfiak betörését a street fashion univerzumába A$AP Rocky és Kanye West sikertörténete előtt, illetve kiválóan szemléltette a streetwear kultúra minden fontos elemét, így nem véletlen, hogy a vásznon a saját történetét viszontlátó Dávid azonosulási pontot talált, ez érződik abból is, hogy ezredik újranézés után is gyermeki lelkesedéssel mesél nekem a sorozat elvitathatatlan jelentőségéről. 

A divat iránti érdeklődést mindemellett természetesen a hiphop zene alapozta meg, mely már a középiskola eleje óta végigkíséri Dávid életét.

Mint a legtöbb fehér srác, én is Eminemmel kezdtem. Általa jött 50 Cent, nagy kedvencem volt Bow Wow, aztán gimis koromban Gucci Mane, Young Jeezy, Soulja Boy, OJ Da Juiceman. A kreatív folyamatokra óriási hatást gyakorolt Tyler, the Creator és Kanye West. A Graduation, a Watch The Throne és a Wolf albumok főleg. De nagyon sok zene tudott beszippantani tervezés közben is, egy dirty Sprite-inspirálta felső készítése alatt például pont Future dübörgött.

Talán nem is meglepő, hogy az Odd Future és Ye művészete amellett, hogy önbizalmat adott Dávidnak, számos kaput is kinyitott stílus és zene terén egyaránt. “Tylerék által számtalan márkát megismertem, kinyílt a világ. Frank Ocean coming outja után pedig sokkal elfogadóbb is tudtam lenni. Kanye Westnek hála láttam, hogy ez több mint zene, ott a dizájn is. Ha valaki ezt meg tudja csinálni, én miért ne tudnám. Sosem voltam egy szélsőségesen öltözködő figura, de simán felhúztam a leopárdmintás Jeremy Scott cipőt ekkoriban.”

Dávid szavaiból rájövök, hogy a hiphophoz való viszonya sokkal szorosabb, mint azt elsőre gondolnánk, és némi párhuzamot is tud vonni saját tevékenysége és a zene közt.

Végig inspirált a zene, lenyűgözött, hogy emberek csinálnak valamit, ami milliókat mozgat meg a világon. Ezért mindig is éreztem, hogy a zenéhez kapcsolódóan kell valamit csinálnom. A pólózás is ilyen, részt veszek valamiben, ami embereket mozgat meg. Feldob, lehoz, kihoz a depresszióból, vagy egy szakításból. Ez egy nagyon mély és érzelmi dolog. Ha valaki felhúzza magára, amit terveztem, az már hatalmas öröm.

Több Rebel Toy Soldiers termék is van, melyeket a zene inspirált, ilyen például a Grace Jones pulóver is (mint Dávid mondja, az ikonnak számító Jones egy interjújában pont a rebel-létről beszélt, ez adta az ihletést), vagy a Gyuris (az ő hamarosan érkező merch-ét is Madow nyomja majd) által is viselt tankos hoodie, melyen a Master P. által alapított, hiphop berkeken belül nagy tiszteletnek örvendő No Limit Records átdolgozott logója látható. 

A trap-mindenes

Mint látjuk, Dávid elképzelése, miszerint a zene világához kötődően szeretne alkotni, megvalósult. A történet eleje már ismert, azonban hiába volt több zenész, akivel a srác kollaborálni tudott, még mindig nem volt meg az a rapper, akivel együtt igazán nagy volumenben felfuttathatta volna a projektet. 

2020 nyarán, amikor Madow az akkori On The Low bulira felsők mellett egy hatalmas OTL molinót is gyártott, az első hullám után újra felkereste őt AKC Misi, aki akkoriban már a közeg mainstreamebb nevei közé tartozott. A kiadó merch-ét látva Valter és Szalai is pólóötletekkel fordult Dávidhoz, ezen projektek lettek azok, amik után nem volt megállás, az ősz így szünet nélküli munkával telt.

A legyártandó pólók számával a felelősség is egyre nőtt: Figurának (akinek Misi ajánlotta Dávidot) már 200 pólót kellett szolgáltatni, ez Madow szerint időben másfél, két, esetleg három nap alatt le lehet pörgetni, de kizárólag úgy, ha reggeltől estig csinálod. Mint mondja, az AKC Misi merch drop is hajtósra sikerült: Madow a hétfő este hétkor kezdődő eseményre szánt darabokkal este hatra lett kész, így még meleg pólókkal és a piros Misi-kabátos plüsskecskékkel érkezett a Footshopba. 

“Láttam egy A$AP Rocky plüssfigurát, és mondtam Misinek, hogy valami ilyesmit lehetne csinálni.” – mesél eddigi legegyedibb darabjáról Dávid. “A kecskés póló gyártásakor gondoltam arra, hogy ha már GOAT-tematika, akkor egy plüsskecskét is kéne varrni. A piros kabátot a varrónő nagymamám segítségével illesztettem rá. Emellett egy egyedi Madow és AKC Music Productions címke is került a plüssre. Az event alatt mind el is fogyott pillanatok alatt.”

Az AKC-kollekció másik fontos darabja egy, nem csak Dávid által nyomott, de általa is tervezett kecskés póló volt, ami a globális fashion fronton már 2016-ban nagyot ment airbrush nevű technikával készült. Hiába Kanye West Donda felsője, Alexander Wang hasonló cuccai, vagy épp Billie Eilish, A$AP Rocky és Big Sean ruhái, airbrush-hatású darabokkal néhány fast fashion üzleten kívül még nemigen lehetett találkozni Magyarországon, egészen 2020 őszéig.

Az Ibbigang fodrászszalonban bemutatott ruhakollekciójának kiemelkedő darabja, egy kék-fehér felhős póló ehhez képest például hipózással (bleach technika) készült, így lett minden felső egy kicsit más. “Legyen benne baki, legyen benne, hogy valahol festékes lesz, legyen benne az, hogy ez most nem tökéletesen középre került. Ez egyedivé teszi az egészet. Az ember úgy hordja, hogy ilyen nincs még egy.” 

Persze egy-egy jól jött baki más, mint a konkrét hibák, melyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy rutint szerezz. “Anno 50 póló kifogott rajtam, most 150-200 közül csak 1-2 lesz hibás. Tudom mit kell néznem a szitán, tudom hogy terítem fel a pólókat. Sok idegeskedés, de megéri. Amikor Misi megkeresett a csillámos-hattyús VVS felsőkkel, még nem volt könnyű meló, de a végeredmény nagyon szépre sikeredett.”

A matricákat, OTL zoknikat és Krúbi merch-öt is nyomó Dávid, akit Slowgod csak úgy mutatott be többeknek, mint a “trap-mindenes”, nem állna meg a szcéna tagjainak gyártott ruhadaraboknál, érdeklik a lakberendezési tárgyak és az izgalmasabb kiegészítők is. Elmondása szerint szeretne kiadni játékkatona formájú gyertyákat, tervezne napszemüvegeket és kulcstartókat is. “Mindig is voltak komolyabb ötleteim, akár egy kád, egy kanapé, vagy egy szőnyeg.” 

Utóbbi meg is valósult: januári látogatásomkor már ott díszelgett Madow szobájában egy piros, középnagyságú, teljesen homemade Supreme szőnyeg, ami olyan sikeres darab lett, hogy azóta több megrendelés is érkezett hozzá.

A háttérben maradva alkotni

Dávid egy háttérbe vonuló, rejtőzködő kreatív, aki a színfalak mögött, a rivaldafénytől legtávolabb, egy pince mélyén szüntelen gyártja a hazai szcéna rajongóinak és alkotóinak legújabb darabjait. Ez pedig egy hálás szerep: mint mondja, elégedett az általa betöltött pozícióval és örül, hogy ha némi anonimitásban is, de részt vehet a szcéna alakulásában. 

“Jó érzés látni az olyan fotókat, amiken a merch munkáim láthatóak sorban, király viszontlátni mások polcán azokat, amikkel a pincében izzadtam. Az emberek lassan talán tudják, hogy ez egy helyről indult. Nem is kell engem ismerniük név szerint, de legalább eljut hozzájuk, hogy van valaki itthon, aki ellátja a közeget merch-csel.”

Madow mindenkit arra buzdít, hogy képezze magát, és ha teheti, szenteljen annyi időt az álommunkájának, amennyit csak lehet. Szerinte a lényeg a belemerülés és a folytonos önművelés, ami mára mintha kezdené elveszteni fontosságát. “Nézzünk utána mindennek, keressünk egyedi témákat, merüljünk bele az összes adandó témába. Én általában mindent megtettem azért, ami megfogott. Legyen az zene vagy divat, utánamentem az aprócska részleteknek, elkezdtem olvasni a dolgokról és így megérteni őket.”

A megszállottságba hajló kreatív munkavégzés és hivatásért való elkötelezett munka persze izolációhoz vezethet, ha az alkotó túlságosan belelovalja magát egy-egy projektbe. A mélypontok és a csalódások Dávid számára is ugyanúgy elkerülhetetlenek, ám ezek nélkül túl könnyű lenne művészetet csinálni. 

Mostanában sok mindenkit kizártam körülöttem, és csak ezekre a projektekre összpontosítottam. A negatív rész az, ha az ember nem tudja tartani az egyensúlyt. Elfáradtam, de úgy éreztem, tartozok másoknak a minőségi munkával, számít rám Misi, és Figu, az Ibbigangnek pedig szintén időben kellenek a pólók. Volt, hogy három-négy órákat aludtam napokon át. Hajnali négyig húztam lent, mert tudtam, hogy tartanom kell magam a dolgokhoz.

Mindez így szép, Dávid története pedig pont ettől lesz inspiráló. Olyasvalaki ő, aki mert magába fektetni, és új ötleteket kipróbálni, akkor is, ha azokról tudta, hogy még nincs itt az idejük – ha pedig valami, ez biztosan képes előre vinni egy közösséget. Hogy a jövő mit hoz, kérdéses ugyan, az innovatív gondolkodás, a megalkuvás nélküli alkotás, és a szigorú minőségre törekvés eddig mindenesetre bevált receptnek bizonyult. A többi innen már csak idő kérdése.

“Ki tudja hova fut még ki ez, lehet, hogy a végén mi leszünk az új generáció Odd Future-e.” – zár mosolyogva, majd miután festéket kent a szitára, zöld és kékre színeződött kezével a villanykapcsoló felé nyúl – ideje, hogy magára hagyjuk egy kicsit a műhelyt.

Fotók: Kersner Máté / Footshop