Posted on by MarkCategoriesInterjúk

Ha tetoválás, akkor Borbás Róbert neve az etalon. A magyar művész Grindesign név alatt messze földön híres brandet épített, oroszlánrészt vállalt az úgynevezett dark style stílus alakításában és meghonosításában, részletgazdag, sötét hangulatú, okkultista elemeket sem mellőző mintái – mellyel hamar elnyerte a metál szcéna tagjainak kegyét is – pedig éppúgy feltűnnek egy Metallica vagy Bring Me The Horizon felsőn, mint Jason Momoa bőrén.

A ruhák és a zeneipar világa egyébként mindig is közel állt a tetováló-grafikushoz: Robi a Fvneral Apparel nevű márkája mellett a Grindesign Clothingért is felel, korábban pedig a The Sharon Tate-ben dobolt. Az alkotó az illusztrálással sem hagyott fel, és igyekszik sokoldalú tehetségét ott kamatoztatni, ahol csak lehet, mindegy, hogy gördeszka lapok mintázásáról, vagy albumborítók tervezéséről van épp szó.

A Grindesign fennállásának 10 éves jubileumát (merthogy ennyi ideje szárnyal már a projekt) Róbert egy kötettel (10 Years of Grindesign – The Art of Robert Borbas) ünnepelte, melyet a budapesti Footshop falai közt, az Art Space sorozat keretein belül mutatott be nyár végén egy remekbe szabott kiállításon. Ennek apropójából kerestük fel őt ősszel egy beszélgetésre, mely során a könyvről, eddigi életpályájáról, saját kedvenc alkotásairól és Mr. Momoával való találkozásáról kérdeztük, és legnagyobb örömünkre még az Anthrax-szal közös italozásról is szó esett. Interjú.

Először is köszönjük, hogy elfogadtad a meghívást, a kiállításod pedig óriási érdeklődést váltott ki, természetesen nem alaptalanul, hiszen életed első könyve is exkluzívan itt volt beszerezhető. Mit jelent neked ez a kötet, és honnan jött az ötlet, hogy megvalósítod? Te találtad ki, vagy a Tattoo Life Magazine keresett fel?

Először is még egyszer köszönöm a lehetőséget! Ennél jobb hangulatban nem is telhetett volna a kiállítás és borzalmasan örülök, hogy egy számomra ilyen fontos esemény ilyen profi körülmények között jöhetett létre. A könyv ötlete már régóta megvolt, de soha nem kezdtem el összerakni vagy konkretizálni a dolgot. A karantén alatt megkeresett Miki Vialetto, a TATTOOLIFE kiadó feje, hogy mit szólnék egy terjedelmesebb kiadványhoz. Aztán jött az ötlet, hogy a könyv megjelenését össze lehetne fűzni egy jubileumi kiállítással.

Van olyan kedvenc projekt a könyvben, amit kiemelnél?

Sok kedves emlék köt minden illusztrációhoz. Rengeteg barátság jött létre, sok fontos darab van ami meghatározó volt, de nehéz lenne egyet vagy párat kiemelni közülük. Mindig az éppen aktuális a kedvenc, de úgy gondolom ez nem meglepő, hisz mindig arra koncentrál az ember és az a legizgalmasabb amin épp agyal és dolgozik.

A megvalósult mintákon kívül található a kötetben egy olyan fejezet is, amit teljesen a vázlatoknak és skicceknek dedikáltál. Ezek között akad olyan is, ami végül nem valósult meg, így máshol nem is volt eddig látható. Az ilyen alkotásokkal később mi fog történni? Van valami terved velük, vagy a saját gyűjteményedet gyarapítják csupán?

Alapvetően kevés olyan van, amit még nem publikáltam, de ami a könyvben jelent meg, azok javarészt saját illusztrációk, amit szabadidőmben kötetlenül készítettem. Előfordul, hogy ezeket az ötleteket újraértelmezem, új köntösbe bujtatom és úgy publikálom.Az utóbbi időben kifejezetten szeretem visszanézni a régebbi munkáimat és azokból belecsempészni ötleteket az új illusztrációkba.

Mikor kezdtél el a grafikával foglalkozni? Tanultad is, vagy csak autodidakta módon fejlesztetted magad?

Világ életemben imádtam rajzolni. Gimis koromban nem foglalkoztam vele olyan intenzíven, csak a gimnázium utolsó két évében. Akkor jártam külön rajzórákra tanítás után és amikor csak tudtam gyakoroltam. Aztán elvégeztem a MOME Animációs designer alapszakát. Ezt követően jött az ötlet, hogy zenekaroknak szeretnék dolgozni. Ez a része már autodidakta módon történt. 2012-ben kezdtem el tetoválni, amit a mai napig imádok, főleg azért mert kéz a kézben lehet fejleszteni mind a tetoválást, mind az illusztrálást.

Köztudott, hogy híres hardcore- és metál bandák versengnek a kegyeidért. Számos nagy zenekarnak csináltál már lemezborítókat, pólómintákat, tetkókat, egyebek mellett a Metallicának is dolgoztál. Már önmagában is büszkeség, hogy egy magyar művész munkái köszönnek vissza a milliók által hallgatott együttesek lemezein, kiegészítőin. Hogyan jöttek ezek a melók? A zenekarok tagjaival is találkoztál?

Sajnos a nagyon nagy zenekarokkal nem találkoztam, de sok nagykiadós bandával közeli és jó kapcsolatot ápolok a mai napig. Inspiráló, nagyszerű emberek dolgoznak a színtéren és végtelenül hálás vagyok, hogy a részese lehetek. Általában a management keresett/keres meg, de sokszor előfordul, hogy személyesen a zenekartól jön a felkérés. Sokukkal akkor dolgoztam, mikor már tetováltam, ennek köszönhetően varrhattam is őket, ami nagyon megtisztelő.

A tetoválásaid és a technikád messze földön híresek. A rajzolás egy dolog, nade hogyan lesz valakiből tetoválóművész? Mikor és hogyan döntötted el, hogy tetoválni fogsz? Illetve kérlek, mondj pár szót a dark-style-ról, miben más ez a technika, mint a többi és mik a jellegzetességei?

Mindig tetszett a tetoválás kultúrája, de nem volt eltökélt szándékom, hogy tetováló legyek. Amikor Sárközi Zsolt a DARK ART TATTOO-ból felkeresett 2011-ben hónapokig hezitáltam, hogy belevágjak-e. Majd 2012 júliusában elkészítettem az első tetoválást. Nagyon tetszett, imádtam minden percét és gyorsan egyértelművé vált számomra, hogy ezzel szeretnék foglalkozni. Először szerettem volna az illusztráció mellett tetoválni, de hamar rá kellett jöjjek, hogy a tetkót vagy 100%-osan csinálja az ember, vagy sehogy. Hála az égnek, az évek során sikerült a kettőt harmóniába hozni, így egyre több időt tudok szakítani az illusztrálásra is. Mivel a tetkó sokat változtatott azon, hogyan állok vizuálisan a dolgokhoz így sokkal kritikusabban állok a munkámhoz is. Ezáltal időigényesebbek is a projektek az utóbbi időben. De inkább vagyok a minőség híve, mint a mennyiségé. Technikailag alapvetően a klasszikus technikákat használom, talán az úgynevezett peppershading/ dotwork lehet “újdonság” ami esztétikailag hozzá tud adni egy nyersebb, sötétebb, de sokszor mélabúsan elegáns töltetet a mintákhoz. Azért is szeretem ezt a világot, mert bár szimbólumrendszerében valamelyest kötött, de gyakorlatilag bármilyen témát bele lehet csempészni a popkultúrától elkezdve az ősi mitológián át a vallásig. Bár megújulni benne nehéz, de épp ez ami még izgalmasabbá teszi.

Úgy tudjuk a visszatérő vendégeid listáján több híresség is szerepel. Legutóbb Jason Momoával láttuk a közös képed, aki az új Dune film forgatása miatt járt Magyarországon. Kik a kedvenc híres kuncsaftjaid? Hogyan működik ilyenkor a bejelentkezés? Jason dob neked egy DM-et, és már mehet is a menet?

A Jasonnel való találkozás igazán spontán és szürreális volt. A SEE című sorozaton dolgoztak együtt Matt Aebig maszkmesterrel, akivel már korábban beszéltünk egy lehetséges tetkóról. Matt jó barátja lett Jasonnek, így meglátogatta a Dűne forgatása alatt. Megkérdezte, hogy lehetséges-e a tetoválás, hiszen itt van, de akkor csatlakozna Jason is, mert imádja a tetkókat. A session előtti este kaptam egy képet Jason produkciós cégének a logójáról, hogy fel tudnám-e varrni rá. Végül nagyon sok asszisztensére, stábtagjára felkerült, legutóbb az új asszisztensére is, amikor ismét itt voltak augusztusban. A tavalyi látogatása alatt többször is vacsoráztunk velük, de a csúcspont az volt, amikor együtt néztük a SLAYER búcsúkoncertjét a színpadról, majd velük és az Anthrax-szel iszogattunk a koncert után. Mai napig mosolyt csal az arcomra, ha arra az estére gondolok, elképesztő élmény volt.

Mennyire előre vagy lefoglalva? Azt hallottuk, hogy legelőszőr jövő ilyenkorra van szabad időpontja azoknak, akik Borbás Robi tetkót akarnak.

Szerencsés vagyok, hogy ennyien kíváncsiak a munkámra. Annak örülök a leginkább, hogy nagyon sok lojális visszatérő vendégem van. Azt hiszem ennél jobb visszacsatolást nem is kaphat egy tetováló. Végtelenül hálás vagyok nekik ezért. Az utóbbi időben igyekszem maximum 1 évre teleírni magam és folyamatosan a várólistáról írni be embereket. Az év egyik felében a visszatérőket írom be, a másikban új vendégeket, hogy mindenkinek próbáljak kedvezni. Nehéz meló kordában tartani a megkereséseket, de ugyanakkor a mai napig élvezem az új projekteket. Innen is nagyon köszönöm mindenkinek a bizalmat és az óriási, egyre csak növő érdeklődést.

Mi volt az eddigi kedvenc tetoválásod, amit megrendelésre készítettél?

Nem tudnék kedvencet kiválasztani. Van egy projekt amin dolgozom, nagyon lassan, de halad. Az apokalipszis négy lovasát ábrázolom, négy különböző háton, ami ha a viselőik egymás mellé állnak egy képet alkot!Évek óta folyamatban van, remélem az elkövetkezendő 1 évben el is készül.

Hogy néz ki a jövő Borbás Robi és a Grindesign számára? Mik a terveid, mi a következő lépés?

A könyvvel nem zárult le semmi, mindenképpen átvezető sok új és izgalmas projekthez. A jövőben szeretnék még több kollaborációt más alkotókkal és kipróbálni magam a festészetben. Régóta vonz, de tartok is tőle, hisz rendkívül nehéz technika, számomra legalábbis. Szeretném a lehető legtöbb időt saját illusztrációkkal tölteni a tetoválás mellett. Fontos a balance és úgy gondolom, hogy a két dolog frissen tarthatja egymást. Ezen kívül már a második exkluzív, limitált merchünk jelenik meg a londoni FALSE LIGHT store-on keresztül. Manapság egész embert próbáló és nagyon nehéz feladat indie brandet működtetni. Ezért döntöttem úgy, hogy évi kétszer-háromszor előrendelés lehetőségével szeretnék kiadni pár saját grafikával ellátott magas minőségű ruhadarabot. Az első release remekül sült el, meglátjuk merre vezet ez az út. Egy biztos, amíg mindezekben örömömet lelem és szívből tudom végezni a dolgom 100%ot beleadva, addig mindent csinálni fogok!

Borbás Róbert / Grindesign: INSTAGRAM / FACEBOOK / WEBOLDAL

A 10 Years of Grindesign – The Art of Robert Borbas könyv innen szerezhető be.

Bevezető szöveg: Kersner Máté