Footshop Art Space #1 / ROK interjú

2018.04.16-án nem csak a Footshop Sneaker And Streetwear Store megnyitója zajlott, valami más is kezdetét vette, ami azóta Footshop Art Space néven szivárgott be a köztudatba. Ez egy platform, ahol az utcai divat és a művészet találkozik: egy tér a térben, amely eddig már 12 kiállításnak adott otthont, nagyrészt exkluzív munkáknak, amelyek dedikáltan erre a helyre születtek.

ART SPACE sorozatunk első kiállítója ROK néven alkot immár több, mint 20 éve – munkái között találunk festményt, lemezborítót, graffitit, reklámokat, textilterveket, és persze rengeteg sneaker-témájú illusztrációt – hiszen mint alábbi interjúnkból is kiderül, a streetwear és a sportcipők rögtön a második helyen állnak hobbijainak listáján.
Hogy mi áll az első helyen?
Nem mondta meg, de azt mondta könnyű kitalálni, szóval ha nem sárkányeregetés orkán erejű szélben, akkor biztos az alkalmazott grafika lesz a jó megfejtés!

Szóval, az első kiállításhoz visszatérve: most már mindenkinek egyértelmű, hogy honnan érkeztek a megnyitón látott Art Space #1 képek, de vajon mi rejlik az alteregó mögött, pontosabban ki/mi is ROK valójában?
Nem biztos, hogy az alábbiakban minden kérdésre választ fogunk kapni, de azért megpróbáltuk felfedni kilétét ha már lencsevégre nem kaphattuk.
Van, aki a háttérből szeret alkotni, inspirálni, és ez így van rendjén.
Annyit mondhatunk, hogy akár még ti is ismerhetitek második számú hobbija révén.
Következik az interjú, amely zárt ajtók mögött, egy titkos tetőtéri stúdióban készült.

FS: Mikor kezdtél el alkalmazott grafikával foglalkozni? Mindíg ezt csináltad, vagy párhouzamosan/előtte/utána volt más foglalkozásod is?

ROK:Eredetileg klasszikus, old school rajzfilmekkel kezdtem (fázis, majd kulcsrajzok, stb), de alapvetően már előtte is grafika volt: mint sokaknál, nálam is minden a graffitiből indult ki.
Persze folyton volt más is, de valahol mindig az alkotás körül forgott a dolog, legyen az vászon, papír, fal, film, vagy egy tányér leves. 

FS: Megnéztük az Insta profilod, kerestünk a neten, de nem találtunk. Vannak más képeid is? Vagy másik alteregód? Csak digitálisan alkotsz, vagy vannak kézzel fogható, kézzel készült műveid is?

ROK:Vannak, ami azt illeti van ceruzarajz, zsírkréta, szén, akvarell, és mindenféle kevert technika, (festettem már fürdőszivaccsal is) de ha alkalmazott dolgokról van szó, akkor a legegyszerűbb a wacom.
Az alteregók jönnek-mennek, de sosem fontosak: csak az számít, amit létrehozunk, ‘hátrahagyunk’, és ha még mázlink is van, talán inspirálunk egy kicsit másokat.
Szerintem  ez az alkotás öröme és értelme, a többi csak bullshit.

FS: Pontosan 6 kép készült a megnyitóra. Ebből 5db hasonló méretű, és egy nagyon nagy. Hogyan szoktad eldönteni, hogy melyik kép miylen méretben jelenik majd meg a valóságban?

ROK:A méret fontos, aki szerint nem, az hülyeségeket beszél. Egyébként akkorák lettek, ami éppen ízlésesen elfért, de a ‘Release Day’ nem nagyon lehetett volna kisebb, hiszen elvesztek volna a részletek (és ha jól emlékszem, Footshop Marky akart egy nagyon nagy képet is):)

FS: Egyértelmű, hogy valamilyen kapcsolatot ápolsz a sneaker és streetwear kultúrával. Erre a megnyitó képeiből következtettünk. Jól gondoljuk? Ha igen, mióta követed ennek a már-már nem is szubkultúrának a mindennapjait?

ROK:Mióta elcseréltem egy kétkazettás, ledekkel világító lengyelpiacos magnót, és egy Starter White Sox mezt egy szinte komplett gördeszkára.
Azaz, eléggé régóta. Bár, ha  jól emlékszem, előtte is izgatott a dolog, hiszen a lengyelpiacon voltak borzasztó műbőr ‘sportcipők’ printelt kamuvarrással, meg hasonló dizájnnal, azok is nagyon érdekeltek – de végül a magnó nyert, és sosem bántam meg, hiszen nélküle csak félkarú óriás volt a Takt kazetta-gyűjteményem. A gördeszka után lett egy lukasra használt Vision cipőm is, majd egy szinte új  Vans Lampin – és onnan meg már nem volt megállás. 

FS: Mi az a MashKulture.net? Tényleg fotóztatok tengerentúli márkáknak lookbook-ot? Nem tudod ki csinálja a dropnews.hu-t? Kedveljük az ottani tartalmakat, hátha ismered az illetőt!

ROK:A mashkulture.net az első streetwear blog volt Magyarországon, de globálisan is eléggé old schoolnak számított – egy Torontóból Pestre települt srác indította 2006-ban, majd én is besegítettem.
Fotóztunk, igen, többet is: pontosabban úgy zajlott a dolog, hogy viszonylag sok cucc érkezett különböző, akkoriban friss márkáktól, cserébe posztokért (a Mash angolul és magyarul készült szimultán, és teljesen menőnek számított a Hypebeast, Highsnob és Complex mellett is) – szóval kaptunk dolgokat, amiket többnyire szétosztogattunk a haverok között, akik cserébe mini-editorialokban szerepeltek, amiket többnyire Barnie fotózott.
(Barnie Art Space interjú is tervben!)
Mivel Barnie egy borzasztóan tehetséges fotós, Budapest pedig tök egzotikus hely Los Angelesi szemmel, ezeket a fotókat szinte mindig elkérték az amcsi márkák is, így konkrétan csinaltunk lookbookot a Benny Gold-nak, Akomplice-nak, Creep Streetnek, Mishkának, Rebel8-nek, meg hasonlóknak.
A dropnews.hu a Mash tíz évvel későbbi kistesója, insta account, mindenféle dropokkal, de szigorúan ‘igazi’ streetwear blogként, azaz inkább Stüssy, deszkás márkák, és stílusos GR-cipők (General release, azaz nem kiemelt/hypeolt megjelenések, hanem a szélesebb körben beszerezhető, nagy példányszámban legyártott modellek), mint Off-White – ‘More Style, Less Hype’.  Dolgozunk rajta, hogy ‘rendes’ blogként, youtube-csatornaként is debütáljon, aztán majd meglátjuk. Elsődleges célja talán a látókörök bővítése, egy kis lazítás az unalmas szűkgatyás-boxlogós-yeezys  Budapesti divaton.
(A Yeezy-vel persze semmi bajunk, sőt: rajongunk mindenért, ami olyan bevállalósan hülyén mer kinézni, mint a 380 Alien, illetve a Keresztény Milliárdos Géniusz műbalhéin is remekül szórakozunk ) 

 FS: Hogy is volt az, amikor a Complex-nek melóztatok itthonról?

ROK: A Complexnek nem ‘melóztunk’, de rendszeresen vettek át cikkeket a mashkulture-ről – meg persze mi is tőlük. Akkoriban ez alap volt, kisebb volt az egész streetwear-blog szcéna, mindenki megjelölt mindenkit, mindenki ismert mindenkit – haverkodás volt. 

FS: Mondj egy all-time kedvenc sneaker-t, és egy mostani tetszetős modellt, ami valamilyen módon megérintett!

ROK:All time: Sk8-Hi-okat gyűjtöttem évekig, a legszebb cipők, főleg a LX-ek. Aztán mikor kb tíz év után ráuntam, elajándékoztam meg eladogattam őket. Ma már nem gyűjtök semmit, nem kötődöm ilyesmikhez, hülyeség lett. Jelenlegi csúcs kedvenc azért van, de főleg mert elképzelhetetlenül kényelmes: adidas Yeezy 380 ‘Alien’ – imádom, tök jó lenne belőle még 2-3 pár, dehát nehéz DS-t szerezni (DS = deadstock, azaz vadiúj, dobozos, null-kilóméteres, érintetlen cipő), ráadásul borzasztó drágák. 380 Mistem is van, az a másik beater – köszi Footshop!! 

FS: Hogyan működik nálad maga az alkotási folyamat? Azon kívül, hogy jól, hogyan közelítesz meg mondjuk egy konkrét feladatot? Szimplán inspirációkat keresel, vagy inkább intuitív a procedúra?

ROK:Ahogy minden grafikusnál: az utolsó pillanatig nem foglalkozom vele, aztán mikor már nem lehet tovább elodázni, valahogy megoldom.Ha csak magam kedvére csinálok valamit, az persze más, akkor rengeteget agyalok, kidobom, újrarajzolom, átfestem, sosem fejezem be, csak mindig piszkálgatok rajta/benne valamit. A graphic designer mémek szerint mindenki így csinálja.

FS: Ha lenne kedvenc korszakod a mindenkori földi kultúrában, melyik lenne az? Van olyan, amiben gyakran elmerülsz, hogy inspirálódj az alkotási folyamatok közben?

ROK:Szeretem a történelmet, az egyetlen tantárgy volt, ami érdekelt.
Egy ideig a feudális Japánra voltam rákattanva a sógunokra, szamurájokra, de az elszigetelődés végéig minden érdekelt, aztán jött a római birodalom, légiók – azon belül az, hogy hogyan nyúlták le a germánoktól, és alkalmazták a harci kutyákat (pengével felszerelt, páncélozott masztiffokat / molosszusokat küldtek a rohamozó lovak alá, embertelen volt, de hatásos – és nagyon érdekes).
Kedvenc korszakom viszont egyértelműen  a kilencvenes évek volt, kár, hogy akkor még nem tudtam ezt. 

FS: A munka mellett/után mit szeretsz még csinálni? Sneakerek, streetwear, és még?

ROK: Semmi különös: ha éppen ráérek (sajnos ritkábban, mint szeretném) sorozatokat nézek, vagy olvasok a fürdőkádban. HBO-sorozatokat, főleg: Sopranos, The Wire, Oz, Roma, vagy a zseniális Twin Peaks, ami nem HBO, de még mindig az egyik legfantasztikusabb dolog, ami valaha televízíóba került. A Marvel filmekért nem rajongok (de a Vasember 1. nem rossz), az Inceptiont meg a legnagyobb baromságnak tartom, de imponál, hogy Nolan így el tudja adni a bullshitet a hülyéknek.

FS: Ettünk a húsgombócodból, és ízlett. Viszont úgy hallottuk vega vagy, ami nem különösebb probléma, mert így is jófejnek tűnsz! 😀
Hogyan készítesz el ilyen kellemes húsos ételeket úgy, hogy közben vegetáriánus vagy? Tényleg raksz mindenbe répát?
Mióta nem eszel húst?

ROK: Talán nyolc éve nem eszem húst, de évekig ettem,  szóval nem vagyok harcos vega-vegán. Mindenki azt eszik, amit akar, én tök jól megvagyok nélküle – persze ebben közrejátszik, hogy a barátnőm fantasztikus nyers kajákat, salátákat tud – húsevő ismerőseinknek sem volt még soha kifogása, laktatóak, finomak, izgalmasak, változatosak – nagyon érzi ezt a konyhát, szinte fűszerek nélkül készíti a dolgokat, mégis szuperek. 

FS: Visszatérve a divathoz: Mint hazai, régóta véleményt nyilvánító és a kultúrát gyarapító streetwear kedvelő, mi a véleményed a jelenlegi hazai helyzetről?

ROK:Talán egy kicsit egysíkú. Persze 16 évesen én is csak a legmenőbb cuccot akartam, amit mindenki más, de mintha több lett volna az alternatíva: voltak rapperek, deszkások, rockerek, skinheadek, diszkósok, stb…nem tökugyanazokat a cuccokat hordta mindenki. Most viszont mintha nem létezne 5-6 márkán kívűl semmi: ha ‘trendi’ szeretnél lenni, szűk farmert viselsz Yeezy 350-el, Off-White pulcsival, Supreme övtáskával (csakis box-logós Supreme dolgokat, pedig baromi jó ruháik vannak, amik nem azok)..Hogy Tony Soprano-t idézzem: „az a kurva internet” (..tehet mindenről).
Persze mindig vannak srácok, akik mernek öltözködni, nem elégszenek meg a kötelező státusszimbólumokkal, kreatívak és jó ízléssel nyúlnak a dolgokhoz – miattuk izgalmas az egész, amit streetwearnek hívunk – és nem azért, mert Virgil dupla fűzőt tesz a Waffle Racerre. Elég elsétálni a Központ elé, inspirálóbb, mint bármelyik Off-White runway show.

FS: Eljött a vég: 3 kedvenc márkát kell mondj az általunk ismert idő bármely szegletéből, és már szabad is vagy!

ROK: 1. Fuct, mert Brunetti egy megszállott, megalkuvást nem ismerő, fura, zseniális mizantróp, aki nélkül nem létezne Bape és Supreme. Ő az, úgy néz ki, mint egy Hells Angels tag, ő az, aki legfelsőbb bíróságig ment azért, hogy a Fuct levédhető márkanévként létezhessen, meg persze mert még mindig eredeti, amit művel.
2. Freshjive, mert Rick Klotz a legviccesebb őrült figura a streetwearben, aki megmutatta, hogy humorérzék nélkül a feliratos pólók és kapucnisok csak színes ruhák. 
3. a harmadik legyen meglepetés, de annyit mondok: figyeljétek a Footshopot, a dropnews.hu-t! 

Köszi az interjút ROK, nektek pedíg köszi a figyelmet!
Megölelnénk, de nem engeded úgysem! Ez egy elég OG interjú volt, reméljük nektek is érdekes egy olyan streetwear és sneaker „head” élményeit, és véleményét hallani, aki sok korszakot átélt, és így egy picit magasabb nézőpontból látja a jelenlegi globális, és hazai helyzetet a kultúrszegmensen belül. Hamarosan érkezik a Footshop Art Space #2, és a következő interjú is!

Addig is: Stay Lit – More style, less hype! (by ROK)