Manuel: Hamarosan eljutok arra a szintre, hogy teljesen elégedett tudok lenni egy zeném meghallgatása után

Egy világjárvány közepén vagyunk, így muszáj megkérdeznem: rád hogyan hatott a vírus? Segített esetleg abban, hogy megismerd magad, vagy épp rájöttél valamire a pandémia hatására? 

Amikor kikerültem az X-Faktorból, nagyon sok fellépésem lett, de ez összesen három hónapig tartott, március közepéig. Utána hirtelen nullára redukálódtak a bulik, ekkor pedig rájöttem, hogy félre kellett volna tenni. Épp megszoktam, hogy kitörtem a szegénységből, erre az élet ránk küldött egy világjárványt, úgyhogy utána arra eszméltem, hogy okosabban kell bánnom a pénzzel. Az elején bementem a Heavenbe, ész nélkül vettem Balenciaga cuccokat, mert az ember ilyenkor elhiszi, hogy megvehet mindent. Ezen kívül nagyon unalmas a helyzet, a zenén kívül nem tudok semmi mással foglalkozni. Viszont nem ér semmilyen inger, így inkább régebbi dolgokból és múltbéli érzelmekből tudok meríteni a számokhoz, vagy épp csak a semmiről szóló zenéket írok. Várom, hogy újra legyenek fellépéseim.

Tervezel albumot kiadni a jövőben?

Egész évben úgy terveztem, hogy kihozok egy albumot, most ősszel jön egy 13-14 számos lemezem. Ehhez szeretnénk csinálni egy lemezbemutató koncertet is.

Van esetleg egy kigondolt koncepciód, vagy csak egyfajta dalgyűjteményre számíthatunk?

Ebben az elmúlt egy év munkája lesz összesűrítve. Igazából az a koncepció, hogy nincs koncepció, azt akarom megmutatni, hogy bármilyen stílusba kezdek, azt meg tudom csinálni jól. Lesz rajta reggaeton szám, underground-beütésű trap, és a tőlem megszokott popos cuccok is. A második albumom viszont szeretném, ha teljes mértékben egy koncepcióra épülne.

Az Instagramod alapján több tengerentúli trap előadó munkásságát is követed, kiket hallgatsz manapság?

Az elmúlt 1-2 évben pörögtem rá ezekre az arcokra igazán. Cink vagy sem, de Justin Bieberrel kezdtem az egészet amikor belevágtam a zenélésbe. Énekelgettem a barátaimnak, aztán elkezdtem szövegeket is írni, a rap világba Tyga és a Migos vitt bele. Akkor fokozatosan elkezdtem az újabb előadókat hallgatni: Travis Scott, Young Thug, utána Juice WRLD, akit nagyon megszerettem, a stílusa mindig nagyon közel állt hozzám. Az elmúlt egy évben ténylegesen kinyílt előttem a rap és trap világ, most már mindent be tudok fogadni Mario Judah-n kívül. Lil Baby-t és Gunnát már régebben is hallgattam, az utóbbi pár hónapban Lil Keed és Hotboii ment sokat.

A hazai trap szcéna alakulását figyelemmel kíséred?  

Jó ideig nem tudtam meríteni magyar számokból, Missh cuccai jöttek csak be. Aztán az elmúlt egy évben megismerkedtem a magyar trap előadók munkásságával is. AKC Misi, Figura, Ibbigang, Nasiimov – leginkább őket pörgetem, de szeretem Gyurist és VV Pampi egy-két zenéjét is. Itthon is egyre nyíltabb vagyok. Amikor a Pumát csináltam, még az is megfordult a fejemben, hogy áttérek az ug-re és onnantól csak underground zenét készítek. Rá kellett jönnöm, hogy nem ez a közönségem, de ha szeretném, kiélhetem ezeket a vágyaimat is, úgy, hogy közben megmaradok a popos vonalnál. 

A Puma kétség kívül vízválasztónak számít: ez volt az a pont, amikor a két eltérő pólus, jelen esetben az “underground” és a mainstream találkozni tudott. Nem mellesleg úgy vettem észre, hogy a trap-közönség is elfogadóbban tudott viszonyulni hozzád a közreműködés után. Talán nem titok, hogy a jövőben közös zenéid is lesznek a szcéna tagjaival, gondolok itt például AKC Misire. Ez azért mindenképp egy komoly fordulópont. 

Pont az elfogadtatás a célom vele. A Misivel közös szám már publikálás közeli állapotban van, az lesz a címe, hogy Bomba. Most fejezem be a részem, és valószínűleg most márciusban forgatjuk hozzá a klipet. Az Ibbiganggel is szeretnék már zenét, nagyon várom, hogy összehozzuk.

Ha jól tudom, volt már egy feated velük, nem?

Valterrel többször beszéltem erről, mondtam, hogy örülnék, ha rajta lennének az albumomon. Szeretném, ha szerepelne a projekten Misi, Figura, és az Ibbigang és még a mainstreamebb világból pár előadó. Egyébként küldtek már nekem verzéket, de az a track végül nem készült el. Olyan a beállítottságom, hogy ha valami tetszik, akkor azt már a zene szeretetéért is csináljuk meg, és így segíteni is tudunk a pályafutásukon. Az én követőim átszivárognak hozzájuk, az ő közönségük pedig elfogadja azt, hogy én is tudok ebben a műfajban alkotni. 

A pandémia előtt fellépést fellépésre halmoztál. Nem volt olyan érzésed, hogy egy gép vagy, akinek az a feladata, hogy lenyomjon három show-t egy éjszaka alatt? Nincs meg a veszélye, hogy az ember hamar belefásul a haknizásba? 

Nagyon elfáradtam, a hangomat is sokszor elvesztettem. De abból adódóan, hogy csak három hónapig tudtam koncertezni, nem nagyon volt mibe beleunni. Az autómosókban és építkezéseken végzett fizikai munkához képest semmi, hogy az ember 12 órát kocsikázik és fellép, ez kevésbé volt megerőltető, mint egy melóhelyen 14 órázni. Nem is nagyon tudtam belefáradni. Nem volt olyan érzésem, hogy egy gép vagyok, szerettem, hogy akárhova megyek, ismerik a szövegeim és százak jönnek el, hogy lássanak.

Arra akartam kilyukadni, hogy pár nagykoncert helyett futószalagon szállítottad a kis vidéki bulikat. Nem érezted, hogy hiányzik az exkluzivitás?

Nekem kimaradt az, hogy két havonta egy óriási fellépés, mert minden nap egy óriási buli volt. Az első show egy nagyszínpadon és 1200 ember előtt nehezebb volt, mint tévében előadni. Inkább az okozott nehézséget, hogy az emberek mélyről jövő utálatát helyesen kezeljem. Kicsit az agyamra is ment ez az elején, elszálltam, és próbáltam bezárni, és egy fallal megvédeni magamat. Nagyképűen kezeltem ezeket a helyzeteket, de most már nem veszem fel. 

Az a baj, hogy ezekre senki sem készít fel előre. 

A nagy lendületű befutás pláne ilyen, hiszen egyik napról a másikra ismertek meg. Ha valaki lassú építkezéssel csinál karriert, talán megszokja az évek során.

Beszéljünk picit a divatról. Korábban konkrétan a hobbidnak nevezted a ruhákkal való foglalkozást. Úgy tűnt, hogy a befutás után szinte egyből nyitottál a high fashion felé.

Amikor elköltöztünk apámtól, nagyon szegények voltunk, de mindig is adtam a megjelenésemre. Legalább nézzen ki úgy, mintha megtehetném. Leginkább a rapperektől inspirálódtam ruha terén. Az X-Faktort követően a Hooded Staffal dolgoztunk és dolgozunk is közösen a mai napig, de feltankoltam különböző high fashion darabokból is a műsor után. 

Milyen darabokat helyezel előtérbe? Mennyire lettél márkacentrikus?

Szeretem a kirívó, bevállalós ruhákat, amikből nem látni sokat az utcán. Szeretek egyedi dolgokat választani, úgy mint például a Veryrare nadrág, amit mostanában viselek. Eleinte márkacentrikusabb voltam, de fokozatosan rájöttem, hogy mindegy, mit hordok, ha jól érzem benne magam.

A Veryrare például egy üde színfoltja a hazai street divatnak. 

Szerelmes lettem a nadrágba, amit Veryraredöme és Szabó Laci csináltak. Írtam is nekik az ügyben és megkaptam ingyen a darabot, majd klipekben fogom viselni. Eljátszottam már azzal a gondolattal, hogy csinálok saját márkát, ráadásul van lehetőségem arra, hogy a szintén híres, nagy platformmal rendelkező barátaim is hordják, így meg tudnám tolni a marketig részét is. Nehéz volt megszokni amúgy, mivel korábban mindig skinny nadrágokat hordtam. Most meg inkább azon gondolkodom, hogy nem is hordok többé. A lényeg, hogy jól kell hozzá cipőt választani. Próbáltam Triple S-szel is, de az összkép nem volt jó. 

Az utóbbi egy évben itthon is felfutóban van a merchandise-biznisz. Téged foglakoztat a merch-gyártás?

Az az igazság, hogy fél éve van merch-öm, ezeket én terveztem meg, de tervben van, hogy valami elvetemült cuccot csinálok még.

Egy korábbi interjúdban kissé negatív kontextusban azt mondtad, hogy anno turkálóból öltözködtél. Ez most már kizáró ok? Sok Veryrare darab is turkált nadrágokból készül, nem mellesleg reneszánszát éli a secondhand biznisz, ez egyfajta reakció a fast fashion számlájára írható túltermelésre.

A Veryrare-hez hasonló projekteket nagyon szeretem, jó, amikor óriási adag kreativitással hozzátesznek valamit használt ruhákhoz és alkotnak valami újat. Ezen kívül nem mennék be turkálóba, mert nem hinném, hogy találnék nekem megfelelőt, és nem kutakodnék ritka darabok után sem, vagy nem vennék pólókat, csak mert itt olcsóbb.

Van esetleg olyan jelenség a divaton belül, amit negatívnak ítélsz?  

Mint mondtam, tengerentúli rapperektől gyűjtöttem inspirációt. Vannak meredek dolgok, Lil Uzi Vert nagyon durva cuccokat hord és A$AP Rocky is. Nem volt olyan, amire kiakadtam, a körömfestésre is nyitott vagyok, egyedül rózsaszín cuccokat nem szeretek hordani.

Mit tanácsolsz annak, aki épp most akar elkezdeni zenélni?

Nagyon sokszor kérnek tőlem tanácsot Instagramon, rengeteg üzenet kapok ezzel kapcsolatban. Azt vettem észre, hogy nagyon sokan vannak, akik jó alapanyagok, de van egy réteg, akiken érződik, hogy csak azért csinálják, mert tetszik nekik ez az út, de nincs benne a szívük, amit könnyen érezni lehet. A fő tanácsom, hogy mindenki írja le a problémáit, kezdjen el zenélni öngyógyítás céljából. Mutogasd folyton a spanoknak, rappelj és énekelj nekik, nekem az adott erőt, hogy láttam, hogy a körülöttem lévőknek tetszik. Nyíltnak kell lenni, az új és a régi felé, illetve nagyon fontos az alázat. Több elpazarolt évemet akartam visszahozni az X-Faktorral, eldöntöttem, hogy megmutatom magam. Ezt tudom ajánlani mindenkinek, persze van benne rizikó, de nagy közönséget lehet elérni. Igaz, nehéz a műsor után építkezni, mert az emberekben él az a sztereotípia, hogy mindenki úgyis eltűnik majd azután, hogy 3-4 hónapig látni lehetett a tévében.

Zárásképp: hogy érzed most magad? Le tudott ülepedni a könnyen jött siker? Megtaláltad a helyed, mint előadó? 

Mindig van hova fejlődni. Úgy érzem, egyre közelebb vagyok ahhoz, amit szeretnék. Próbálom az ízlésemet, ami szerintem nem elég elfogadott még itthon, mainstream köntösbe csomagolni. Átadni amit én szeretek, de populárisan. Legszívesebben olyan zenét csinálnék, mint az underground arcok. Azon vagyok, hogy egybegyúrjam a kettőt és egy csomagban tudjam tálalni. Az albummal ez is a cél, megmutatni, hogy öt-hat stílusban is helyt tudok állni. Meglepődést akarok kiváltani az emberekből, örülnék, ha azt éreznék, hogy ha Manuel nem csinálja, nincs is ilyen itthon. Hamarosan eljutok arra a szintre, hogy teljesen elégedett tudok lenni egy zeném meghallgatása után.

Fotók: Kersner Máté / Footshop