Tudod, hogy ki az a Tinker Hatfield?

Tinker Hatfield elsősorban, és persze minden kétséget kizáróan a Nike történetének egyik legfontosabb alakja. És ezen kívül? Tartsatok velünk, és fussuk át együtt (nem csak) a karrierjét!

Tinker már fiatal korától rendszeresen sportolt, és több sportágban is kipróbálta magát, mint pl. a kosárlabda, az amerikai foci, vagy a rúdugrás, mely utóbbi végül egy ösztöndíjat is szerzett neki az oregoni egyetemen.
Fő szakirányként az építészetet választotta, de még ő maga sem gondolta komolyan, hogy ez lesz a foglalkozása.
Egyetemi edzője Bill Bowerman volt, aki társával, Phil Kinight-tal együtt akkoriban Onitsuka Tiger márkájú Japán sportcipőkkel látták el az USA-t.
Ők ketten nem sokkal később legyártották első saját sportcipőjüket, mely a Nike márkanevet viselte. Billnek akkoriban szokása volt az általa protezsált sportolóinak, köztük Tinker-nek is adni egy-egy pár saját gyártású cipőt tesztelés céljából.

Sajnos, rögtön az első évében Hatfield egy elég kemény balesetet szenvedett, így az edzések helyett idejének nagy részét a könyvtárban töltötte építészettörténetet tanulva. Nem sokkal ezután, végleg otthagyta a sportot, és minden idejét egyetemi tanulmányainak szentelte.
Amikor 1977-ben lediplomázott, régi edzője, – az akkor már sikeres sportszergyártó és márka tulajdonos Bowerman – állást ajánlott neki vezető építészként. Tinker fő feladata az volt, hogy megtervezze a Nike oregoni főhadiszállásának reprezentatív-és iroda részlegét. 1981-ben csatlakozott Bruce Kilgore csapatához, amely akkoriban éppen a forradalmi Nike Air Force One-on dolgozott. Annyira élvezte a tervezési folyamatot, hogy 1985-ben elkezdett saját fotócipőjén dolgozni. A tervezés során egyetlen dolgot kötöttek ki neki: az akkoriban, a Nike fő látványosságának számító „Air” technológiát bele kellett építenie az új cipőbe.

Tinker rájött, hogy az átlag vásárló nem igazán érti, hogy mi is az az „Air ” technológia, illetve miért jó és hogyan működik. Egy nap, a párizsi Centre Pompidou-t bámulva az az ötlete támadt, hogy talán meg kellene mutatni, és láthatóvá tenni a különleges talprendszert, így talán az emberek is közelebb kerülhetnének hozzá, és könyebben megértenék a jelentőségét. Több sikertelen kísérlet, hosszú hónapokon át tartó tesztelés, és a Nike gyártási részlegének folyamatos győzködése után sikerült időben előállnia a végleges verzióval, így 1987. március 26-án hivatalosan is napvilágot látott a napjainkra már ikonná vált Nike Air Max 1 modell, amely egy új fejezetet nyitott az oregoni cég, és persze Tinker karrierjében is.

Az Air Max 1 világsikere után, Hatfield egy másik nagyon sikeres Nike cipő megalkotásában is közreműködött, amely Michael Jordan saját, „Air Jordan 3” névre keresztelt kosaras cipője volt. Ez volt az első alkalom, hogy a napjainkra már szintén ikonná vált, „Jumpman” logo megjelent. Továbbá, ez volt a világon az első „Mid” kosárcipő, és ezzel együtt az első olyan Jordan release, amelynek látható légcellája volt.

Négy különböző színállásban jelent meg, pontosan 100 dolláros ajánlott fogyasztói áron. Abban az évben ez lett a legnagyobb példányszámban eladott modell, amelyet valószínűleg annak is köszönhettek, hogy a megjelenést kísérő reklámban Spike Lee is szerepelt.

Michael Jordan-nek, és a Nike-nak is nagyon tetszett az Air Jordan 3, így Tinkerrel folytatták a közös munkát. Egy év elteltével megszületett az Air Jordan 4, amely ismét azonnali siker lett. Még Spike Lee „Szemet Szemért” (Do the Right Thing) című filmjében is feltűnt.

Még ugyanabban az évben, Tinker egy másik legendás sportolónak, név szerint André Agassi-nak is tervezett egy cipőt, amely a Nike Air Tech Challenge 2 nevet kapta.

Egy évvel később, Tinker egy új Air Max design-nal rukkolt elő, melynek segítségével a látható „Air Unit” technológiát szerette volna tovább fejleszteni. Ez volt az Air Max 90, amely egy nagyobb légbuborék segítségével, még nagyobb kényelmet tett lehetővé.

Ezen felül a Jordan 4-et is átalakította, és egy új design segítségével megváltoztatta a cipő teljes koncepcióját. Első ránézésre a Jordan 5 magasabb volt elődeinél, és új anyagokat is használt, mint pl. az M3, amely egy reflektív technológián alapuló szintetikus szövet. Ezt a cipő nyelvén és talpán is bevetették.
Tinker arra is tett egy kísérletet, hogy megkönnyítse a cipőfűző megkötését: a hozzáadott „fűző zárak” (lace locks) segítségével, gyakorlatilag 2 klikkből be lehetett fűzni a cipőket. Michael Jordan után, végül Will Smith kedvenc modellje is ez lett, így gyakran feltűnt a „Fresh Prince Of Bel Air” sorozatban.

1991-ben Tinker ismért egy új technológiával rukkolt elő. Huarache-nak nevezte, és gyakorlatilag egy neoprene zokni volt, a cipő belsejéhez rögzítve. Először, a Nike Air Huarache futócipőben használták, az inspiráció és a technológia ötlete pedig szörfözés közben öltött testet.

Eközben, a Jordan-nel közös kollaboráció lángja még mindíg fényesen lobogott, és kisvártatva megszületett a Jordan széria 6. modellje is. Ez volt az Air Jordan 6, melynek segítségével MJ egészen a döntőig vezette a Chicago Bulls csapatát, és végül a Lakers’t a döntőben búcsúztatva megszerezték a Chicago első bajnoki címét.

Tinker kedvenc modellje az Air Jordan 11 volt. Ezt a cipőt egy érdekes történet övezi, amely még a tervezési folyamat előtt kezdődött, 1993-ban. Abban az évben, egy újabb NBA trófea meghódítása után MJ kijelentette, hogy otthagyja a kosárlabda ligát. A kijelentés a Nike-t beleértve, az egész világot sokkolta.
Nem tudták, hogy Michael távozása után mit kezdjenek a Jordan termékvonallal. Végül eldöntötötték, hogy ha Jordan tényleg nem tér vissza az NBA-be (márpedig nem tervezte), a 9-es és 10-es Jordan cipőkön kívül (ezek már le voltak gyártva) nem adnak ki több modellt.

A tiltás ellenére Tinker folytatta a munkát, és megpróbált egy olyan cipővel előállni, ami kifejezi Jordan legendás státuszát. A figyelemfelkeltés érdekében a cipő középső részén lakkozot bőrt használt, egy olyan anyagot, amit Jordan már azelőtt is szeretett volna beépíteni a design-ba. A felső részt pedig egy, a kosárlabda cipők történetében először használt, „ballisztikus mesh” névre hallagtó anyaggal feljezte be. Egyedüllálló részlet volt még az is, hogy a talp kialakításánál carbon-t használtak.

Mindenki meglepetésére, 1995-ben Jordan visszatért az NBA-be, és a rájátszásban végig az AJ 11-ben játszott. Pontosabban, az Air Jordan 11 „Concord” színállásban, amely nem egyezett a Bulls színeivel, így a szereplés mellé MJ még egy 5000 dolláros bűntetést is kapott.

Jordan-en kívül, Tinker még egy legendás jétékossal kollaborált, aki nem más, mint LeBron James. 2003-ban LeBron aláírt a Nike-hoz, és a Nike Air Zoom Generation 1 modellt viselte, amin Tinker is dolgozott. Első körben, a Nike szerette volna ha Tinker többet dolgozik a LeBron termékvonalon, de ő visszautaította, mivel James-szel nem voltak egy hullámhosszon.

Tinker nem csak a sportcipők szakértője volt. Az egyik máig leghíresebb projektje, Marty McFly futurisztikus cipője volt, melyet Air Mag néven ismerünk, és a „Vissza A Jövőbe” filmtrilógia ikonikus sneakere. A terveket 1989-ben készítette, a „Visza A Jövőbe” második epizódjához. Összesen 1100 darab készült belőle, és a rajongóknak 2011-ben volt lehetőségük megvásárolni őket, egy aukció keretében. 2016-ban a Nike újra elérhetőveé tette a jövő beli sneaker-t a nagyközönség számára, de ez úttal még kevesebb, mindössze 89 pár állt a rajongók rendelkezésére.

A Nike-nál, máig aktív pályafutása során Tinker több tíz cipőmodellt tervezett. Jelenleg, a design-és innovációs részleg alelnöke. Kétség kívül, egyike a Nike brand legkiemelkedőbb alakjainak, és hatása a sportcipő iparra, és a sneaker kultúrára megkérdőjelezhetetlen.
2017-ben egy epizód erejéig feltűnt a Netflix „Abstract: The Art Of Design” sorozatában is. A végére pedig egy utolsó érdekesség: Tinker öccse, Tobias szintén a Nike-nál dolgozik. Ő tervezte az első Nike Free modellt.