Footshop Art Space #2 / Labrosse Dani interjú

Az esemény előtt kb. 2 hónappal az Instán scrollozgattunk, ahogy manapság mondják, és szembe jött az alábbi kép, egyszer csak ott volt a feed-ben. Akkoriban még épp csak elkezdődött az Art Space „game” a store-ban, így nagyon megörültünk a Labrosse profilnak. A számunkra akkor még ismeretlen fiatalember különböző technikákkal kísérletezett, melyek között ott lapult az „augmented reality”, vagyis a kiterjesztett valóság. Természetesen nem csak a tech-érzés miatt kerestük meg, de az AR a fő célunk eléréséhez különösen jó eszköznek tűnt: közelebb hozni a srácokat a vizuális művészethez.

Hogy felkeltsük a figyelmüket, az ő nyelvükön kellett megszólalnunk, és bár tisztelet a kivételnek, a legtöbb arc mostanában az okostelefon kijelzőjére tapad. Ergo, valami olyat akartunk nekik mutatni, amit az okosüvegen kersztül is lehet nézni, ráadásul akár még interakció is kialakulhat a néző és az alkotás között. Azóta sok víz lefolyt már a Dunán, (ahogy mondani szokás) így gondoltuk ROK, és az első izgi Art Space interjú után inkább egy interjú sorozatot csinálunk ebből az egész kezdeményezésből, közben pedig kicsit együtt nosztalgiázunk az elmúlt 2 év 12 kiállításából magukkal az alkotókkal, és talán még az is kiderül, hogy kivel mi történt.

Mióta alkotsz? Illetve mióta foglalkozol művészettel?

Kiskorom óta rajzolok, de “hivatásosan” 2012 környékén kezdtem el, amikor a barátaim unszolására csináltam egy Instagram és egy Facebook oldalt, hogy megosszam a firkáim a nagyvilággal. Ha most visszatekintek azokra az első alkotásaimra a zömét legszívesebben letagadnám – szerintem ez a legtöbb művésszel így van, a korai munkák mindig kicsit kínosan sikerülnek -, de miattuk kaptam az első megbízásaim és az első kiállítási lehetőségem 2015-ben, szóval valahol azért büszke vagyok rájuk.

Jártál művészeti suliba, vagy autodidakta módon sajátítottad el a különbőző technikákat? Láttuk, hogy a grafikákat is szereted, de nekünk már volt szerencsénk Labrosse Dani olajfestményt is látni. Mi a kedvenc technikád?

Általánosban és gimnáziumban is egyaránt utáltam a rajzórákat, és őszintén szólva semmi nem maradt meg belőlük. Minden amit ma használok az alkotásaimban többnyire magamtól tanultam meg, főként YouTube tutorial videókon keresztül.Szerintem fontosabb az, hogy egy alkotónak  legyen egy markáns vizuális világa mint az, hogy mindent egy behatárolt szabályrendszeren belül alkosson. Nem mintha az alapok elsajátítása nem lenne fontos, de önmagukban nem érnek sokat ha nincs egy könnyen felismerhető stílusod.Szeretek kísérletezni és kihívásokat rakni magam elé, szóval képlékeny, hogy épp mi a kedvenc technikám, perpillanat egy pár hazai zenei fesztiválnak tervezek szabadtéri installációkat és nagyon élvezem, hogy ki tudok próbálni új dolgokat amikre korábban nem volt lehetőségem.

Ki a hősöd, lefőbb inspirációd? Ha tippelnünk kéne, Keith Haring-et tuti szereted, kik még, akik megmozgatják a fantáziádat?

Keith Haring az alkotásaimon kívül az életszemléletemre is hatalmas hatással volt, de rajta kívül nincsenek igazán “hőseim”. Sok alkotó van akinek a munkáit nagyon szeretem, változó, hogy épp ki van rám hatással, de például David Lynch, Louise Bourgeois, Milton Glaser, Jacob Lawrence és Hieronymus Bosch mind nagy benyomást tettek rám.

Meg lehet élni manapság abból amit csinálsz, vagy van más meló is a festés és a grafika mellett?

Szerencsére én meg tudok élni belőle, kiváltságosnak érzem magam, hogy fenn tudom tartani magam abból amit élvezek és amiben jó vagyok. Nem féltetlenül stresszmentes vagy éppen könnyebb bármi egyéb freelance munkánál, de semmi okom panaszra.

A Labrosse családnév úgy saccoljuk nem Magyar eredetű. 🙂 Hová valósi eredetileg a családod? Vagy ez csk egy művésznév?

Anyum Magyar és apukám Francia, tőle származik a vezetéknevem, amit valamiért csomóan nem tudnak rendesen kiejteni itthon és következetesen Laborcznak vagy Labroshként hangzik el.

A Footshop Art Space #2 alkalmával nem csak grafikákkal/printekkel készültél nekünk, de az Augmented Reality-t, azaz az AR-t is bevontuk a kiálltásba. Mi az az AR és milyen helyet tud szerinted betölteni a kortárs művészek világában?

Az Augmented Realityegy olyan technológia ami digitális tárgyakat helyez valós környezetbe, melyekkel felhasználók valamilyen formában interakcióba tudnak lépni, általában telefonok és tabletek kameráinak vagy headsetek/szemüvegek segítségével.Az én esetemben ez annyit tesz, hogy vannak bizonyos alkotásaim amiket be tudsz olvasni a telefonod vagy tableted kamerájával egy saját fejlesztésű appon keresztül és különféle animációk vetülnek a képek felületére, kvázi életre kelnek. Durván három-négy éve kezdtem el AR-rel foglalkozni, a Kitchen Budapest talent programja alatt ismertem meg. Sok potencia van benne és jó látni, hogy egyre több alkotó használja valamilyen formában.

Vannak más AR projektjeid is? Megmutatsz nekünk párat?

Persze, de ezt már tuti ismeritek!

Találtunk egy tök jó Post Malone festményt az Instagram profilodban. (Meg is vettük) Ő a kedvenced? Milyen zenét hallgatsz? Szoktál a zene által inspirálódni?

Alkotás közben szinte mindig zenét hallgatok, valamiért jobban tudok tőle koncentrálni.Volt egy időszak amikor sokat hallgattam a Beerbongs and Bentleys-t és akkor született az említett Post Malone portré. Változó, hogy épp mit hallgatok, főként jazzt, hip-hoppot, és hardcore punkot szoktam játszani, de van pár kedvenc előadóm akik konstans hatással vannak a munkásságomra (Talking Heads, A Tribe Called Quest, Sun Ra, Minor Threat, Charlie Parker, Public Enemy, Death Grips, King Gizzard and the Lizard Wizard, órákig tudnám sorolni őket).Most épp az új Run the Jewels albumot pörgetem folyamatosan. ??

Ha nem zene, akkor mi a fő inspirációs forrásod? Mi az amiből erőt/ihletet merítesz?

Ihlet bárhonnan jöhet bármikor, egy érdekes épület, egy fura ember a metrón, egy jó bögre kávé, teljesen váratlan, hogy mikor inspirál valami. Mindig van nálam egy kis füzet a zsebemben ahova feljegyzem vagy lefirkálom ha eszembe jut bármi.Régebben sokszor más alkotók munkáihoz fordultam inspirációért, de mostanra eljutottam oda, hogy elégedett vagyok a világgal amit felépítettem a képeimben, inkább arra koncentrálok, hogy finomítsam a már meglévő elemeit a stílusomnak.

Az egyértelmű, hogy vannak megrendelésre készülő projektek, és saját kútfőből fakadó „öröm” alkotások. Az egyik intuitív, a másik pedig…..? Hogyan írnád le a különféle projektek alkotói folyamatait?

Szeretek megrendelésre dolgozni, jó ha néha valaki más mondja meg, hogy mit alkossak és nem folyton nekem kell kitalálni. Lehet furán hangzik, de a megbízások jó esélyt nyújtanak arra, hogy kikapcsolódjak és később több energiát fektessek egy saját “passion projectbe”, mindkettő ugyanannyira fontos számomra.Ugyanakkor az is fontos, hogy minél több szabad terem legyen egy megbízáson. A karrierem elején volt pár olyan felkérésem ahol úgy éreztem, hogy csak azért vettek fel mert kellett valaki aki tud Photoshoppot használni, nem azért mert megbecsülték a munkásságom, de ez szerencsére nem fordul már elő túl gyakran.

Dolgoztál már az ACG irodában és díszítetted a belső tereket, de úgy tudjuk a Telekom-nak is csináltál már ezt-azt, illetve külföldön is voltak már kiállításaid. Melyik volt az eddigi kedvenc/legjobb/legmenőbb projekted? 

Az ACG irodájához tervezett grafikára hihetetlenül büszke vagyok, egyik kedvenc megbízásom volt, de legalább ugyannyira büszke vagyok az Ellátóháznak készített freskómra, az volt az első nagyszabású beltéri festményem.A kiállításaim közül talán a legutóbbival voltam leginkább megelégedve, az összes festményt körülbelül egy hónap alatt kellett befejeznem, barátnőmmel tandemben festettük, miközben én az utolsó simításokat tettem egy festményre addig ő egy másik kép háttérszínein dolgozott vagy kikevert nekem bizonyos árnyalatokat.Mint korábban említettem, idén több hazai fesztiválnak készítek installációkat, – egyiknek az arculatát is én tervezem – és nagyon büszke vagyok az eddig elkészült tervekre, ki tudok próbálni olyan dolgokat amiket nem igazán tudnék egy galérián belül bemutatni.

Nem törvényszerű, de mivel mi a sneaker és streetwear szubkultúrát képviseljük, meg kell kérdeznünk: Van kedvenc streetwear márkád? Kedvenc sneakered? Tudsz esetleg ebből a kultúrszagmansből is inspirációt meríteni?

A pályafutásom elején rengeteg pólót és pulcsit készítettem a rajzaimmal, és volt egy elképzelésem, hogy majd egy nap szeretnék egy rendes streetwear márkát kiépíteni a saját dizájnjaimmal, ami igazából még most is ambícióm. Mindig is nagyon érdekelt a divat és a streetwear kultúra, de az alkotókkal és a zenészekkel hasonlóan nincs egy adott kedvencem, több dizájner és márka van akiket nagyon bírok, például Lazy Oaf, Paul Smith, Golf Wang, Teddy Fresh, Alexander McQueen és még csomó más.

Végezetül pár szó a jövőről. 🙂 Mi a következő lépés a Labrosse útmutatóban? Min dolgozol jelenleg? Mesélsz nekünk kicsit a rövid, esetleg hosszútávú terveidről?

Az idei évem eléggé be van táblázva, a fesztiválokkal egyszerre dolgozom egy projekten a Hype and Hyperrel, budapesti épületeket rajzolok tele a figuráimmal az oldalukon. A fesztiválok és a budapestes sorozat között pedig rengeteg kisebb-nagyobb megbízásom van és sok hosszú ideje érlelődő munkám is van, de jövőre szeretnék főként egy elég ambíciózus rövidfilmre és az előbb említett streetwear márkára fókuszálni.

Nos, nagyon köszönjük Dani, hogy időt szakítottál ránk bokros teendőid közepette, és kívánjuk, hogy az év hátralevő része úgy teljen, ahogy előre eltervezted! 🙂 Sok szerencsét és jó alkotói folyamatokat kívánunk neked, reméljük aközeljövőben sikerül ismét egy közös projektet összehozni!

Köszi, és nektek is minden jót! Vannak tervek, és eddig is voltak, a kollabokból pár sajnos a COVID őrület miatt meghiúsult, de ami késik, nem múlik! Sziasztok!

Nektek pedig köszi, hogy velünk voltatok! Hamarosan jelentkezünk a következő Art Space interjúval, amelyben az Official Classic alkotóját, Horváth Attilát kérdezzük majd a retro-futurista szemlélet alkotói folyamatairól! Addig is, stay lit! ?